Öreglak rövid története
A településen folyó építkezések során találtak már bronzkori leleteket is, ami azt bizonyítja, hogy már akkor is éltek emberek ezen a vidéken. Legrégibb írásos adatunk a pápai tizedjegyzék 1132-1337 évből. Ebben Jakab nevű főesperes a somogyi főesperességhez tartozó 176 plébánia között 91.sorszám alatt említi “Lak”, 86.alatt “Kulked”(Kiskölkedpuszta), 87.alatt “Kulked” (Kölkedpuszta, Fajsz fiókja), 162.alatt “Vosad” plébániáját.
1449-ben Lak birtokáért Laki Thuz, – Létai és Széchényi családok egyezkednek.
1468 táján a Laki Thuz család várat épít. Ez időben gondoljunk csak a török veszedelemre – Somogyban több vár is épül. Babócsa, Szigetvár, Szent-Erzsébet, Korothna.
1.sz.ábra – LAKVÁR
1484-ben Laki Thuz Miklós meghal, testvére – János pedig részt vett a cseh háborúk alatt Mátyás király elleni felkelésben. Ezért Mátyás király Lak várát és tartozékait fiának, Corvin Jánosnak adományozta. Corvin János viszont tovább adta 1490.körül Poki Antalnak és Ferencnek, valószínűleg érdeke volt minél több hívet szerezni magának az eljövendő királyválasztásra.
A királyválasztással kapcsolatban támadt belső villongások rosszul ütöttek ki Corvin Jánosnak. 1491-ben szétszórt hadai Szigetvárott, Török Ambrusnál találtak menedékre. Török Ambrus fia, Imre 1492-ben már 2000 forintot kölcsönzött a pénzzavarba jutott trónkövetelő Corvinnak, ki úgy látszik, laki birtokainak egy részét kötötte le zálogul.
Ezért aztán eredménytelenül végződött Laki Thuz János, az előbbi birtokos fiainak Alfonz és Mátyásnak 1494-ben a királyhoz intézett kérése, hogy atyjuk elkobzott birtokait II.Ulászló király adja vissza. Ulászló utasítja a fehérvári káptalant, hogy Corvin Jánost és Enyingi Török Imrét vezesse be Lakvár birtokába. Ez 1500-ban meg is történt. Corvin János halála után II. Lajos a birtokot Bucsányi Korlátkői Péternek adományozta.
Korlátkői Péter a mohácsi csatában elesett. Lakvár még egy ideig az özvegy birtokában maradt, később Szapolyai János elveszi tőle, s egyik kedves hívének, Bakits Péternek adja. Tőle viszont Enyingi Török Bálint foglalja el, kinek ugyanekkor Somogyvár is birtokában van.
1451-ben Török Bálint, mint János Zsigmond híve, török fogságba esik, nejétől – született Pemflinger Katalintól 1541-ben Wárdai Pál esztergomi érsek és királyi helytartó elveszi lakot és Báthori Andrásnak adományozza. Ekkor azonban Korlátkői Péter leányai tiltakoznak az adományozás ellen, mire az érsek nem Báthorinak, hanem a Korlátkői leányoknak – Annának és Erzsébetnek adja át. 1548-ban Erzsébet összes lakvári illetőségeit átadta Annának. Tőle pedig 1550-ben Lakvárat – 1559-ben meg a tartozékait is megvette Thahy Ferenc és neje Zrínyi Ilona. Thahy Ferenc vízvár ura, királyi főlovászmester, a várnai perjelség jószágkormányzója, egyidőben szigetvári, később kanizsai várkapitány volt.
Hogy Lak mikor került török kézre, az okmányokból nem tűnik ki, de annyi bizonyos, hogy 1562-ben már nemcsak török kézen volt, hanem Khoszrev bin Abdullah timárjának (hüvér) egyik községét képezte. Ebből is kitűnik, hogy Lak már 1562. előtt török kézen volt. Az 1568/9 évi török lajstrom szerint 138 főből álló őrséget tartott benne a török, 1618/9-ben pedig 93 főt.
A megszállás után egy ideig a lakosság még helyén maradt, később azonban a rác martalócok beözönlése után megszűnt a vagyonbiztonság. Éjszakánként kifosztották a házaikat, panaszra menni nem volt kihez. S lassan-lassan kiszökdösött a magyar saját házából, elnéptelenedett a falu.
A törökdúlás után, 1715-ben csak 16 háztartást írtak össze, azok is főképpen az urasági birtokhoz tartoztak.
Már ekkor – mintegy 100 év óta Lak – a Jankovich család birtoka, akik többnyire déli szlávokat telepítettek elnéptelenedett itteni birtokaikra.
A község állapotára a múlt század elején legélénkebb világot vet a Canonica Visita(Egyházlátogatási jegyzőkönyv). A templom eszerint 1851-ben épült. Valószínű, csak újraépült, s kibővítették, néhai Jankovich Antalné, Galántai Fekete Júlia Nagyasszony áldozatkézségéből. A mostani tornyot csak később, 1850 körül építették hozzá. A múlt század elején különben egy külön harangláb is állt a faluban – 2 haranggal. Helyét ma még senki sem tudja.
A falu teljesen jobbágy település volt. A régi házak vert földből készültek. Tető, fejszézett keményfa gerendákkal, hasítékba ékelt szalufákkal. A padlás is fejszézett, vagy hasított deszkákkal volt fedve. Ablakaik kis kukucskáló lyukak, ma már nem igen van belőlük mutatóba sem. A tető kivétel nélkül mind szalmás, vagy nádas volt, elől leeresztett üstökkel. Fűzfa az utca felől, előre ugró tornác elején deszkából készült. Négy oszlop tartotta. Az 1930-as években bontották le az utolsót. A ház beosztása itt is úgy, mint a Dunántúl más vidékén, az utcára nézett egy tisztaszoba, aztán a konyha, majd a lakószoba következett.
A település gazdasági képe
Öreglak község területe 3.135 kh-at foglal magában. A felszabadulás előtt az uraságé volt ebből 1800 kh. Ez a terület a felszabadulás után fel lett osztva 95 volt cseléd és újgazda között. Ehhez kapott még a község lakossága Somogyvártól 314 kh-at.
A földterület megoszlása az 1947 évi földmérés szerint:
2.sz. ábra
20 kh-nál nagyobb területen gazdálkodó nem volt a községben. 10 és 20 kh között 40-45 gazda, a többi gazdálkodó birtoka 1-10 kh-ra terjedt. A lakosság legnagyobb része földműves és mezőgazdasági termeléssel foglalkozott. Az ipari munkások száma 60-70 család. Iparos család 20-25 volt. Értelmiségi 30 család. A falu házainak száma 410 volt. A felszabadulás után 110 ház épült, túlnyomórészt téglából. A felszabadulásig csak mintegy 50 ház volt téglából, a többi vert falu volt.
A falu házai rendezettek, csinosak, virágos kertekkel és gyümölcsfákkal vannak körülvéve. Idegen számára egyből szembetűnő, a Fő utcát két oldalról szegélyező hatalmas nyírfákból álló csodálatos fasor. Ez adja meg a falu képét, jellegzetességét.
Látszik Öreglak lakosságán, hogy nagy élniakarás van benne, nagy igyekezettel, sok fáradságos munkával teszik barátságosabbá házuk táját, évszázadok mulasztását akarják gyors iramban pótolni.
A falu átlagos hőmérséklete plusz 10,5 fok. A szelek iránya leginkább északi. Az öreglakiak a nyugatról jövő szél után szoktak esőt várni. Ezzel sajnos jég is szokott jönni.
Öreglakon minden somogyi talajnemet megtalálunk, a futóhomoktól a kötött agyagig. A keleti plátó mégis inkább agyag, a belsőségek legnagyobb része vályog, a külső mezőnek kb. fele szintén, a többi homokos és homok. A régebbi kalászos gazdálkodás egyre veszít hangsúlyozottságából. Nagy tért hódított a kukorica, a napraforgó. Újabban nagy súlyt helyeznek a szőlőtermesztésre. Ezt az évenként ismétlődő helyi borverseny is ösztönzi. Baráti diótermeléséről híres. A nagyhegy és Vasad fekete és piros meggy termeléséből 7-8 vagonnal is tudott szállítani a kedvező években.
Állatállomány fejlett volt, különösen a sertés és baromfitenyésztés. A tojás és baromfi értékesítése főleg a Balaton parton, a fonyódi piacon történt, ami a jó vasúti összeköttetés miatt 20 perc alatt elérhető.
Sajnos jelenlegi adatok a földterületek alakulásáról még senkinek sincsenek birtokában, hiszen a kárpótlások még mindig folyamatban vannak, a földhivatalok nem győzik a munkát. Annyit lehet tudni, hogy a községben mintegy 3000 ha-on gazdálkodott állami gazdaságnak kb. a fele földterület maradt meg, kb. 400 ha-t kapott vissza a Jankovich grófi család, a többi pedig kiosztásra került.
Az 1995.évi statisztikai évkönyv szerint Öreglak összterülete 20.72 km2 . Lakossága 1830 fő. A halálozási és születési számok nagyjából egyenlők. A községben jelenleg 578 lakás található. A község legnagyobb részén megoldott a gáz ellátás. A csatorna az elmúlt években készült el, a rákötések jelenleg is folynak. A víz és a villany ellátás a község egész területén megoldott.